Melanie, New York, Upper East Side
Alighogy belemelegedtünk a beszélgetésbe, meg is érkezett minden baj okozója. Találkozott a tekintetünk, és megláttam benne a szikrázó gyűlöletet, haragot és undort. Az én arcom gyakorlatilag ugyanerről árulkodott, de én végül még gúnyosan el is mosolyodtam. Én jobban nézek ki. Odasétált hozzánk, és megállt közvetlenül előttem.
- Melanie… Régen láttalak. Mi az oka annak, hogy visszatértél, amikor én világosan megmondtam, hogy maradj távol? – kérdezte úgy, mintha ez a hely az övé lenne… Ami kissé ironikus, mivel ez a kávézó éppen az én apámé.
- Blair. Igen, régen volt. Azért jöttem vissza, mert… nem is tudom. Idegesíteni akarlak. – mondtam egy olyan elbűvölő mosoly kíséretében, ami akár kedvesnek is tűnhetne, de a szavaim értelmében csak olaj a tűzre. És remélhetőleg ez egy hatalmas tűz lesz… Láttam rajta, hogy mindjárt felrobban, és valami nagyon kemény beszóláson töri a fejét.
- És mondd csak, nem félsz? Egy ideje nem foglalkozom ilyen piti ügyekkel, mivel hamarosan férjhez megyek egy herceghez, és mindenem meg van, amiről te valaha is álmodni mernél. – szólt merő gúnnyal a hangjában. Látszott rajta, hogy büszke magára. Most inkább nem is oltom le, hagyom, had higgye, hogy ő nyert. Akkor sokkal nagyobban fog koppanni. Felvontam egyik szemöldököm, és végignéztem rajta.
- Igazán? Gratulálok a hercegedhez, remélem boldog leszel. De elég nyúzottnak tűnsz. Biztos, hogy minden rendben veled? – kérdeztem aggódást színlelve. Közben észrevettem, hogy Nate elég kényelmetlenül érzi magát, és egyre jobban araszol tőlünk. – Ne menj sehova, már be is fejeztük. Szerintem menjünk innen. – mosolyogtam rá.
- Először is, nem vagyok nyúzott! – emelte fel Blair a mutató ujját, aztán hozzátette a másikat is. – Másodszor, remélem, nem hiszed azt, hogy most megérkezel, és minden a tied. Ajánlom, hogy nézz a hátad mögé. – mondta, majd megfordult, és kisétált a kávézóból.
- Hát… ez érdekes volt. – mondta Nate egy nagy lélegzetvétel után.
- Na, igen. Szegény Blair, még mindig azt hiszi, hogy a gimiben van. Vagy az oviban… - mondtam szörnyülködve. Bár igazából nagyon örültem, hogy ezt a beszélgetést lefolytattuk Blair-rel. Sokat segít majd, mivel ezzel felhúztam. Ráadásul most Nate-tel is alakulgat valami, szóval ezzel is idegesítem majd. Vagy… Nem is Nate a legjobb választás. Annál én sokkal jobbat tudok!
***
Dan, New York, Upper East Side
Pletykacica legújabb üzenete igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Egy lány, aki olyat tett, ami miatt Blair száműzte, még az óvodában! A húgomat azért zavarta el a városból, mert lefeküdt Chuck-kal. Mennyire lehet elvetemült ez a lány, ha már az oviból kiűzte? Nem is merek belegondolni, bár tény, hogy nagyon érdekel. Majd rákérdezek Serena-nál, ő biztos tudja, mi történt akkor. De most Vanessa-t kellene megkeresnem. A laptopomon éppen vele chat-eltem, és próbáltam rávenni, hogy találkozzunk. Mégis meg kell beszélnünk, hogy miért is adta ki a könyvemet a tudtom nélkül… Szerencsére már megoldódott, hogy ne kerüljön ki, mivel Vanessa visszavonta, és a pénzt is visszaadtuk, de akkor is beszélnem kell vele. Azt írta, találkozzunk a Starbucks-ban. Válaszoltam, hogy rendben, és már indultam is. Sikerült taxit fognom, így nem kellett sétálnom, bár amúgy sem lett volna egy nagy táv, de így kényelmesebb. Amióta apa elvette Lily-t, hozzászoktam a gazdag élethez, bár most egyedül élek a loftban, így kezdek visszaszokni a régi életemhez, de azért még mindig ott van, hogy nem szűkölködöm semmiben. Mire ezt végiggondoltam, már ott is voltam a Starbucks-nál. Kiszálltam, kifizettem a taxit, és már be is mentem. Vanessa még nem volt ott, de más igen… Chuck egy lánnyal folytatott nagyon élénk beszélgetést, de nem láttam ki volt az, mert háttal volt nekem. Nem is igazán érdekelt, hogy ki is Chuck legújabb ágyasa, inkább rendeltem egy cappuchino-t. Alig telt el néhány perc, Vanessa meg is érkezett. Az arcán láttam a feszültséget, valamint egy kis rémületet is, de leginkább a kiskutya szemei kötötték le a figyelmemet. Amint leült az asztalhoz, máris belekezdett a bocsánatkérésbe.
- Dan, tudom, hogy most valószínűleg utálsz, de kérlek, ne haragudj… Én tényleg azt hittem, hogy azért nem akarod kiadni a könyvet, mert félsz, vagy ilyesmi. Nem hittem, hogy ezzel bajt okozhatok. – mondta, és a szája lefelé görbült, az arca pedig olyan bűnbánó volt, hogy tényleg nem tudtam rá haragudni. Pedig volt rá okom… Sőt, nem is csak ez. Vanessa az elmúlt egy évben annyi bonyodalmat okozott, hogy azt meg sem tudom számolni. Köszönöm szépen, teljes lett volna az életem azok nélkül is. Persze ő volt régen a legjobb barátom, és szeretem. Sőt, jártunk is. De tényleg nagyon sok galibát okozott.
- Oké, megbocsátok. De a közeljövőben, ha valamire azt mondom, hogy ne, akkor az nem azt jelenti, hogy „Nekem nincs hozzá bátorságom. Kérlek, intézkedj a hátam mögött, és csináld meg helyettem.” Az tényleg azt jelenti, hogy ne. – mondtam, és elmosolyodtam, ahogyan ő is.
- Köszi, Dan. És tényleg, nagyon nagyon sajnálom. Legközelebb, ha azt mondod, nem, annak veszem. – kacsintott, majd intett a pincérnek, hogy hozzon neki egy kávét. – És, amúgy mi újság?
- Semmi. Hamarosan kezdődik a suli, és nem lesz időm semmire. – húztam el a számat. Pedig most sok mindennel foglalkoznék. Bár… a legfontosabb eléggé bizonytalan. Sőt!
- És mi van Blair-rel? – tette fel azt a kérdést, amire nem akartam válaszolni. Nem igaz, hogy ennyire a vesémbe lát! Mondjuk az is segít neki, hogy elolvasta a könyvemet, és tudja, hogyan s mint érzek Blair Waldorf iránt, aki hamarosan férjhez megy egy herceghez. Elég szar a helyzetem.
- Mi lenne? Hetek óta nem is beszéltem vele. – mondtam, majd Chuck felé intettem a fejemmel, és a mutatóujjamat a számra tettem, jelezve, hogy vigyázzon, mit mond. Vanessa odapillantott, és megértően bólintott. Közelebb hajolt hozzám, és visszavett a hangerőből. Így nagyon úgy tűnt, mintha valami titkos tervet vitatnánk meg valami tömeggyilkosságról, vagy mit tudom én.
- És szerinted lesz valami? – kérdezte, és próbált nagyon megértő és tudálékos lenni, de nem igazán sikerült. Hiszen a helyzetet ismerve épeszű ember ilyet nem kérdezne… Még jó, hogy nincs semmi esélyem.
- Vanessa, mégis mit gondolsz? Szerinted összej9hetne vele bármi is? – kérdeztem, majd újra Chuck-ék asztala felé néztem. Mindketten felálltak, és amikor a lány megfordult, akkor láttam csak meg, hogy ki az. – Te jó ég!
Csak én hallom rosszul, vagy tényleg bomba robbant a közelben?
Nos, aki a Starbucks közelében volt, annak hallania kellett Miss Gray hatalmas robbantását! Ugyanis a legújabb sztárocskánkat egy régi rosszfiúval, C.B-vel, vagyis Chuck Bass-szel láttuk! Vajon ez egy egész lavinát indít el? Vagy csak egy kisebb hógolyócsata lesz? Bár a tél még messze van, én mindenképpen kíváncsi vagyok a következményekre. Vajon B. Exkirálynő mit szól majd ehhez? Féltékeny lesz a volt pasijára, vagy továbbra is boldog életet él a monacoi hercegével?
Annyi biztos, hogy itt kő kövön nem marad, ha ez a két trónra termett vadmacska egymásnak ront!
XoXo, Gossip Girl
Nagyon jó lett! (Mint az előzőek)! Nem is tudom mást mit mondjak... Várom a folytatást! :)
VálaszTörlés