2. fejezet

2. fejezet

Blair, New York, Upper East Side

Édes álmomat a görcsös hányinger szakította meg. Gyorsan pattantam ki az ágyból, és már rohantam is a mosdóba. A wc fölé hajolva ürítettem ki a gyomrom tartalmát, mely mindössze egy kaviáros-kenyér volt. Vagyis… ami maradt belőle. Köhögtem párat, megtöröltem a szám, és a papírral együtt a hányást lehúztam a wc-n. Annyira utálom ezt… Főleg, hogy fogalmam sincs, ki az apa. Vajon a jövendőbeli férjem, Louis, vagy a volt pasim, Chuck? Egyelőre azt sem tudom, hogy melyiket akarom is igazán. Oké, persze, hogy minden erőmmel arra koncentrálok, hogy Louis legyen az apa, mivel ő lesz a férjem. De a szívem teljesen mást mond… Még mindig hiányzik Chuck, bár ezt még magamnak is félek bevallani. Másnak meg főleg, így nem is fogom. Igyekszem csak boldognak lenni Louis-val, de néha nagyon nehéz. Főleg, amikor a családjával kell lennem… Vajon megéri? Lemondani Chuck-ról, lemondani mindenről valami királyi család miatt? Jó, nem valami, hanem Monaco uralkodói, de akkor is. Mindent meg akarnak mondani, „Ezt nem veheted fel. Azt nem veheted fel. Ezt veszed fel!” Annyira kiakasztó, amikor megmondják, mit tegyek. És ezt utálom a legjobban. Szeretek a magam, sőt, mások ura lenni, ne nekem parancsolgassanak. Nekem, Blair Waldorf-nak, Monaco jövendőbeli hercegnőjének. Még a királynőtől sem viselem el, főleg, hogy én leszek a következő. A hatalom édes íze máris megkörnyékezett, így nem is gondoltam Chuck-ra, vagy bármi másra, ami megrendíthetne.

Épphogy visszaértem a szobába, már rezgett is a telefonom. Valakitől sms-t kaptam, de vajon kitől? Összeráncolt szemöldökkel léptem oda a telefonhoz, hogy megnézzem. Rossz előérzetem volt, bár lehet, hogy csak az előbbi hányás miatt érzem magam rosszul. Serena-tól jött az sms.

„B! Baj van, csekkold a Gossip Girl-t! Tudom, hogy mostanában nem nézed, de ez nagyon fontos.
Puszi, S.”

Sóhajtottam egyet. Először nem akartam megnézni, mert tényleg leszoktam róla. Nem érdekel Pletykacica hülyesége, most sokkal fontosabb dolgaim vannak. De hajtott a kíváncsiság, és ha S. azt mondja, nézzem meg, én megnézem. Felmentem a netre, onnan pedig GG oldalára. Még nem vettem ki a könyvjelzők közül… Akkor raktam bele, amikor még kicsi gimis voltam, és minden percben csekkoltam az oldalt, hátha írnak rólam valamit. És sosem csalódtam, minden harmadik, negyedik poszt rólam szólt. A többi Serena-ról, és a többiekről. De általában S.-ről. Régebben ez zavart, de aztán kezdett az egész GossipGirl dolog nyomasztóvá válni, így örültem neki, hogy nem én vagyok mindig a címlapon. Most ez újra így lesz? Kezdtem kissé félni, hogy talán Pletykacica rájött, hogy babát várok, és már ki is posztolta, de amikor megláttam a cikket, először megnyugodtam, majd elszörnyedtem. Ez nem lehet igaz!

***

Nate, New York, Upper East Side

Miután kiléptem a Gossip Girl-ből, újra ránéztem. Rá, akit az óvoda óta nem láttam... Melanie. Melanie Gray. Az első néhány évben még kutakodtam utána, bár amennyire hatévesként lehet… Nem tudtam, hol van, nem tudtam, miért ment el. Pár percig néztem, ahogy átveszi a kávéját, és egy régi ismerőssel cseveg, Melissa Becker-rel. Ahogy mosolygott, ahogy beszélt… Teljesen elvarázsolt, ahogy régen. Nem hittem, hogy még megvan ez a képessége, de úgy tűnik, igen. Nem bírtam tovább. Felálltam, és elindultam felé.

-       Melanie? – kérdeztem kissé félénk hangon, amikor mellé értem. Rám emelte zöld szemeit, és hatalmasat mosolygott.

-       Nate! Annyira örülök, hogy látlak! – mondta, és a nyakamba vetette magát. Elnevettem magam,  és szorosan átöleltem. Mélyen beszívtam az illatát, mely most is csodálatos volt. Már régen nem éreztem, és igen, hiányzott. Valami különös keveréke az orchideának és a rózsának, ha jól érzem.

-       Azt a mindenit! Jól megváltoztál. – néztem végig rajta, amikor elengedett. Nagyon szép volt, és nagyon pici. Még a magassarkújában is csak a vállamig ért. Annyira aranyos volt. Senki nem gondolná róla, hogy olyan gonoszságokra képes, mint Blair… Pedig még nála is rosszabb volt, már az oviban is.

-       Hát, te is, mit ne mondjak. Bár figyeltelek a Gossip Girl-ön keresztül. – vigyorgott rám, és kacsintott egyet.  Aztán Melissa-hoz fordult, és intett neki, hogy majd beszélnek. A lány egy gyilkos pillantást vetett rám, amiért elloptam a régi barátnőjét, de hát ez van… Nekem is hiányzott, annak ellenére, hogy Blair üldözte el, és tényleg elég durva dolgot művelt vele. Már ami az oviban durvának számít.

-       Úristen, ne mondd, hogy te is nézed azt a szart… - mondtam nevetve.

-       De, mondom. Tudod te, mennyi mindent megtudtam így távolról? California-ban nincs Gossip Girl. – felelte, és csilingelő hangon kezdett nevetni.

-       California? Olyan messzire vittek? – kérdeztem döbbenten, majd újra elmosolyodtam. – Nagyon hiányoztál. Jó, hogy végre itt vagy.

-       Igen, de nem volt ott olyan rossz. – mondta vállat vonva, majd kedvesen elmosolyodott. Nagyon szép volt, csodásan szép.

-       Köszi. Ti is nagyon hiányoztatok, bár főleg te. Blair-t a hátam közepére sem kívánom sem most, sem máskor. – mondta vigyorogva. Alighogy ezt kimondta, máris nyílt az ajtó, és belépett rajta a barna, pusztító hurrikán. Más néven, Blair.

Hello Uppes East Side!
Itt Gossip Girl. ;)
Úgy tűnik, a mi kis elveszett báránykánk alig, hogy megérkezett, máris felfordulást csinál. Lányok, utálkozhattok, mert a mindig szexi Nate Archibald, és Melanie Grey az újra találkozásnál igencsak örültek egymásnak…
Alig, hogy a párocska kezdett összemelegedni, meg is érkezett Blair Waldorf! Vajon mi lesz most kicsi M.-mel? Lesz Melanate?
Kicsikéim, figyelgessétek az embereinket, hogy minél több infónk legyen! Melanie, nem árt, ha előveszed az esernyőd, mert hatalmas vihar készül kitörni, éppen a fejed fölött!
XoXo, Gossip Girl