4. fejezet

Elnézést kérek a késedelemért, de sok dolgom volt. :( De most itt az új fejezet, extra kavarással, csak Nektek! ;) Jó olvasást, és mindenki kérek, hogy komizzatok. ^^

4. fejezet

16-os tartalmat tartalmaz!

Chuck, New York, Upper East Side

Az ágyban fekve, gyorsabban vettem a levegőt, mint általában szoktam. Egy csodálatos együttléten vagyok túl, és ez tényleg különleges volt. Ne értsen félre senki, érzelmileg nem vonzódom Mel-hez. Viszont olyan test birtokában van, és olyan technikája van az ágyban, amit sosem felejtek el.

-       Hát ez jó volt. – hallottam meg hangját. – De most mennem kell. Találkozóm van. – kelt fel az ágyból, így ismét megcsodálhattam tökéletes alakját.

-       Mi? Nem mondod, hogy ilyen állapotban itt hagysz… Még egy kör bejátszik. – szóltam utána rosszfiús mosollyal. Ha most elmegy, abba belehalok. Persze nem ténylegesen, de az most nem lenne jó, ha álló zászlóval feküdnék egyedül az ágyban.

-       Sajnálom, de egyszer neked is fel kell nőnöd, és kibírni. – fordult meg, miután felvette a melltartóját, és a bugyiját, majd rámkacsintott. Elkezdett felöltözni, én pedig felkeltem, és elindultam felé.

-       Na… - mondtam, és kezem a derekára csúsztattam, amikor már ott álltam előtte. A legközelebbi falhoz nyomtam, és szenvedélyes csókban részesítettem. Úgy tűnt, belemegy a játékba, és visszacsókolt. Végigsimítottam a gerincén, amibe beleborzongott, a legnagyobb örömömre. Kezével végigsimított a mellkasomon, én pedig már kezdtem azt hinni, hogy megnyertem magamnak, de akkor ellökött magától. Gonoszan elmosolyodott, és végignézett rajtam.

-       Chuck..Chuck. Te sosem változol. Már oviban is állandóan a lányok után mászkáltál. – mondta csöppnyi megvetéssel a hangjában, de inkább volt az a tipikus Melanie hangszín. Ami kedvesnek hangzik, de az ember tudja, hogy nem az. Elég érdekes, sosem értettem, miért beszél így. Felvette a pólóját és a nadrágját, majd megfordult, és elindult kifelé. – Valamikor majd összefutunk. – fordult vissza, hogy rám kacsintson, aztán kiment a szobából, és a lifttel távozott.

Fortyogtam a dühtől, nagyon mérges voltam. Sosem hagytak még ott, ha én kértem. Ez a lány mindig meglepetést okoz. A legszívesebben most világgá kürtölném, hogy ő is megvolt nekem, de akkor természetesen ő azt mondaná el, hogy otthagyott. Meg van kötve a kezem. Gyorsan én is felöltöztem, megcsináltam a hajam. Nem tudtam, mihez kezdjek magammal, így kimentem a konyhába, és megfogtam egy whisky-s üveget. Ez mindig segít.

Nate, New York, Upper East Side

A parkban várakoztam, és szorosabban húztam magamra a kabátot. Kezdett elég hideg lenni, annak ellenére, hogy még csak október van. Már vagy fél órája várok, és kezdek kissé türelmetlen lenni. A tóparton állva néztem a kacsákat, a gyerekeket, ahogy etetik őket. Blair-rel régen mindig ide jártunk, imádja ezeket a madarakat, mindig hozott egy egész kenyeret, és csak dobálta be nekik. Akkoriban még gimibe jártunk, és minden a Gossip Girl-ről szól. Tavaly azt hittük, hogy az egyetemmel egy új, Pletykacica mentes életet kezdhetünk, de ez nagy tévedés. GG még mindig csesztet minket, irkál, és ami a legfontosabb: pletykál. Sokat. Bár ennek néha van jó oldala is, például tőle értesültem Mel visszatéréséről. De sokkal több károm származott belőle, mint előnyöm, szóval a legszívesebben lelőném azt a lányt, aki vezeti az oldalt. Régebben próbáltunk rájönni, hogy ki az, de csúnyán elbuktunk. Azóta annyira nem foglalkozom vele, csak ha rólam ír valamit, vagy valami érdekeset. Próbálok magamra, és az életemre koncentrálni, jelenleg a szerelemre.

-       Szia Nate! Ne haragudj, hogy késtem. Elnéztem az órát. – hallottam meg egy csilingelő hangot a hátam mögött. Megfordultam, és megláttam magam előtt Melanie-t. Kedvesen rámosolyogtam, és megöleltem.

-       Semmi gond. Én is nemrég érkeztem, féltem is, hogy te előbb érsz ide. – hazudtam azonnal. Nem tudom, miért tettem, nem akartam, hogy azt higgye, órák óta várok rá.

-       Akkor jó. – mondta, majd belém karolt, és elindult valamerre. Gondolkodás nélkül követtem, közben az arcát néztem. Ki volt pirulva, és nagyon feldobottnak tűnt. Folyamatosan mosolygott, és olyan mosollyal, amitől elakadt a lélegzetem. Biztos, valami érdekeset csinált, ami miatt elkésett. A haja egyszerű copfba volt fogva, amit tőle nem igazán szoktam meg. Mindig valami csodás hajkölteménye volt, olyasmi, amit órákig csinál magának. Vagy göndör, vagy egyenes. Ez az egyszerűség szokatlan volt tőle, biztos nem volt ideje megcsinálni. Kissé ez is meglepő, mert délután van. Na, mindegy. Nem vagyok én ilyen gyanakvó, biztos dolga volt. Meg amúgy sem járunk együtt… Még!

-       Mi újság? – kérdeztem mosolyogva. Most arra kell koncentrálnom, hogy itt van, és sétálunk. Igen. Most rá figyelek.

-       Semmi különös. Fura újra itt lenni, de hiányzott már a felhajtás. – mosolygott rám. Az egyik, amit annyira szeretek benne, hogy szinte mindig jó kedve van. De ha nincs, akkor mindenki meneküljön. Ő és Blair nagyon hasonlítanak, de mint tudjuk, két dudás nem fér meg egy csárdában. Vagyis ők nagyon utálják egymást.

-       Hát, igen. – nevettem. – Gondolom Gossip Girl-nek annyira nem örülsz.

-       Hmm… Rajta még annyira nem gondolkoztam. California-ban mindig olvastam, szóval fel vagyok készülve az itteni dolgokból, de hogy rólam írjon… Nem igazán akarom. Nem szeretem, ha rosszat pletykálnak rólam. – mondta, és egy pillanatra láttam valamit átsuhanni az arcán, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi az. Mintha gúny lett volna, és gonoszság. De csak egy pillanatra láttam, és mire pislogtam egyet, már újra az a kedves arc volt előttem, amit eddig. Biztos, csak beképzeltem magamnak.

-       Na, igen. Gossip Girl általában rossz pletykákat rak fel az oldalra, és szinte mindig kiderül, hogy nem igaz. Vagy át van írva, vagy ilyesmi. Persze sokszor igazat is ír, de azt egyesek próbálják eltusolni, ha kellemetlen nekik. – magyaráztam. – Örülök, hogy annyit már nem foglalkozik velem.

-       Igen, de most valószínűleg fog. – intett a fejével egy fiatal lány felé, aki éppen lefotózott minket a telefonjával. Na, most láttam az arcán azt a bosszúszomjas gyűlöletet, amitől még én is összeszartam magam. Istenem, csak rám ne nézzen így soha!

-       Nem igaz, hogy sosem unják meg… - ráztam a fejem, majd rámosolyogtam. – Ne érdekeljen. Semmi rosszat nem írhat, elvégre csak sétálunk.

-       Igazad van. – mondta, és újra visszatért az arcára a kedves mosoly. Ijesztő, hogy milyen gyorsan képes váltogatni a személyiségét… Akár színésznőnek is elmehetne. Bár az is igaz, hogy az Upper East Side-on mindenki megjátssza magát.

-       Annyira hiányoztál az életünkből. – bukott ki belőlem, és megálltam, őt is megállítva. Rám nézett a hatalmas, zöld szemeivel, és elmosolyodott.

-       Szerintem nem mindenki örül, hogy itt vagyok. – mondta, és szinte hallottam magamban Blair hangját.

-       Nos, igen. De ne foglalkozz vele. – mondtam, és közelebb húztam magamhoz. – Én nagyon örülök neked. – hajoltam egyre közelebb hozzá, és úgy beszéltem egyre halkabban.

-       Én is neked örülök a legjobban. – szólt egy hatalmas mosollyal, és ő is közeledett felém. Amikor már csak egy pici hiányzott, én tettem meg az utolsó „lépést”, és ajkam az övére tettem. Lassan kezdtem el csókolni, ő pedig viszonozta azt. Kezem a derekára csúsztattam, és teljesen átöleltem. Annyira hiányzott már nekem, és most végre itt van.

Elcsíptük!

Melanie és Nate igencsak összemelegedtek a parkban, még kép is készült róla! Köszönet érte az én kis olvasóimnak. Ez önmagában nem is lenne olyan nagydolog, hiszen Nate az egyik legszexibb UES-i pasi, és Mel is gyönyörű. De az már bonyolítja a dolgokat, hogy a zöldszemű szépség a randi előtt Chuck Bass-től távozott, igencsak kivirulva. Csak én látom az összefüggést?

Mindenesetre nagyon örülök M. visszatérésének, van miről írni, és pletykálni.

Csók, Puszi. Pletykacica

3. fejezet

 3. fejezet

Melanie, New York, Upper East Side

Alighogy belemelegedtünk a beszélgetésbe, meg is érkezett minden baj okozója. Találkozott a tekintetünk, és megláttam benne a szikrázó gyűlöletet, haragot és undort. Az én arcom gyakorlatilag ugyanerről árulkodott, de én végül még gúnyosan el is mosolyodtam. Én jobban nézek ki. Odasétált hozzánk, és megállt közvetlenül előttem.

-       Melanie… Régen láttalak. Mi az oka annak, hogy visszatértél, amikor én világosan megmondtam, hogy maradj távol? – kérdezte úgy, mintha ez a hely az övé lenne… Ami kissé ironikus, mivel ez a kávézó éppen az  én apámé.

-       Blair. Igen, régen volt. Azért jöttem vissza, mert… nem is tudom. Idegesíteni akarlak.  – mondtam egy olyan elbűvölő mosoly kíséretében, ami akár kedvesnek is tűnhetne, de a szavaim értelmében csak olaj a tűzre. És remélhetőleg ez egy hatalmas tűz lesz… Láttam rajta, hogy mindjárt felrobban, és valami nagyon kemény beszóláson töri a fejét.

-       És mondd csak, nem félsz? Egy ideje nem foglalkozom ilyen piti ügyekkel, mivel hamarosan férjhez megyek egy herceghez, és mindenem meg van, amiről te valaha is álmodni mernél. – szólt merő gúnnyal a hangjában. Látszott rajta, hogy büszke magára. Most inkább nem is oltom le, hagyom, had higgye, hogy ő nyert. Akkor sokkal nagyobban fog koppanni. Felvontam egyik szemöldököm, és végignéztem rajta.

-       Igazán? Gratulálok a hercegedhez, remélem boldog leszel. De elég nyúzottnak tűnsz. Biztos, hogy minden rendben veled? – kérdeztem aggódást színlelve. Közben észrevettem, hogy Nate elég kényelmetlenül érzi magát, és egyre jobban araszol tőlünk. – Ne menj sehova, már be is fejeztük. Szerintem menjünk innen. – mosolyogtam rá.

-       Először is, nem vagyok nyúzott! – emelte fel Blair a mutató ujját, aztán hozzátette a másikat is. – Másodszor, remélem, nem hiszed azt, hogy most megérkezel, és minden a tied. Ajánlom, hogy nézz a hátad mögé. – mondta, majd megfordult, és kisétált a kávézóból.

-       Hát… ez érdekes volt. – mondta Nate egy nagy lélegzetvétel után.

-       Na, igen. Szegény Blair, még mindig azt hiszi, hogy a gimiben van. Vagy az oviban… - mondtam szörnyülködve. Bár igazából nagyon örültem, hogy ezt a beszélgetést lefolytattuk Blair-rel. Sokat segít majd, mivel ezzel felhúztam. Ráadásul most Nate-tel is alakulgat valami, szóval ezzel is idegesítem majd. Vagy… Nem is Nate a legjobb választás. Annál én sokkal jobbat tudok!

***

Dan, New York, Upper East Side

Pletykacica legújabb üzenete igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Egy lány, aki olyat tett, ami miatt Blair száműzte, még az óvodában! A húgomat azért zavarta el a városból, mert lefeküdt Chuck-kal. Mennyire lehet elvetemült ez a lány, ha már az oviból kiűzte? Nem is merek belegondolni, bár tény, hogy nagyon érdekel. Majd rákérdezek Serena-nál, ő biztos tudja, mi történt akkor. De most Vanessa-t kellene megkeresnem. A laptopomon éppen vele chat-eltem, és próbáltam rávenni, hogy találkozzunk. Mégis meg kell beszélnünk, hogy miért is adta ki a könyvemet a tudtom nélkül… Szerencsére már megoldódott, hogy ne kerüljön ki, mivel Vanessa visszavonta, és a pénzt is visszaadtuk, de akkor is beszélnem kell vele. Azt írta, találkozzunk a Starbucks-ban. Válaszoltam, hogy rendben, és már indultam is. Sikerült taxit fognom, így nem kellett sétálnom, bár amúgy sem lett volna egy nagy táv, de így kényelmesebb. Amióta apa elvette Lily-t, hozzászoktam a gazdag élethez, bár most egyedül élek a loftban, így kezdek visszaszokni a régi életemhez, de azért még mindig ott van, hogy nem szűkölködöm semmiben. Mire ezt végiggondoltam, már ott is voltam a Starbucks-nál. Kiszálltam, kifizettem a taxit, és már be is mentem. Vanessa még nem volt ott, de más igen… Chuck egy lánnyal folytatott nagyon élénk beszélgetést, de nem láttam ki volt az, mert háttal volt nekem. Nem is igazán érdekelt, hogy ki is Chuck legújabb ágyasa, inkább rendeltem egy cappuchino-t. Alig telt el néhány perc, Vanessa meg is érkezett. Az arcán láttam a feszültséget, valamint egy kis rémületet is, de leginkább a kiskutya szemei kötötték le a figyelmemet. Amint leült az asztalhoz, máris belekezdett a bocsánatkérésbe.

-       Dan, tudom, hogy most valószínűleg utálsz, de kérlek, ne haragudj… Én tényleg azt hittem, hogy azért nem akarod kiadni a könyvet, mert félsz, vagy ilyesmi. Nem hittem, hogy ezzel bajt okozhatok. – mondta, és a szája lefelé görbült, az arca pedig olyan bűnbánó volt, hogy tényleg nem tudtam rá haragudni. Pedig volt rá okom… Sőt, nem is csak ez. Vanessa az elmúlt egy évben annyi bonyodalmat okozott, hogy azt meg sem tudom számolni. Köszönöm szépen, teljes lett volna az életem azok nélkül is. Persze ő volt régen a legjobb barátom, és szeretem. Sőt, jártunk is. De tényleg nagyon sok galibát okozott.

-       Oké, megbocsátok. De a közeljövőben, ha valamire azt mondom, hogy ne, akkor az nem azt jelenti, hogy „Nekem nincs hozzá bátorságom. Kérlek, intézkedj a hátam mögött, és csináld meg helyettem.” Az tényleg azt jelenti, hogy ne. – mondtam, és elmosolyodtam, ahogyan ő is.

-       Köszi, Dan. És tényleg, nagyon nagyon sajnálom. Legközelebb, ha azt mondod, nem, annak veszem. – kacsintott, majd intett a pincérnek, hogy hozzon neki egy kávét. – És, amúgy mi újság?

-       Semmi. Hamarosan kezdődik a suli, és nem lesz időm semmire. – húztam el a számat.  Pedig most sok mindennel foglalkoznék. Bár… a legfontosabb eléggé bizonytalan. Sőt!

-       És mi van Blair-rel? – tette fel azt a kérdést, amire nem akartam válaszolni. Nem igaz, hogy ennyire a vesémbe lát! Mondjuk az is segít neki, hogy elolvasta a könyvemet, és tudja, hogyan s mint érzek Blair Waldorf iránt, aki hamarosan férjhez megy egy herceghez. Elég szar a helyzetem.

-       Mi lenne? Hetek óta nem is beszéltem vele. – mondtam, majd Chuck felé intettem a fejemmel, és a mutatóujjamat a számra tettem, jelezve, hogy vigyázzon, mit mond. Vanessa odapillantott, és megértően bólintott. Közelebb hajolt hozzám, és visszavett a hangerőből. Így nagyon úgy tűnt, mintha valami titkos tervet vitatnánk meg valami tömeggyilkosságról, vagy mit tudom én.

-       És szerinted lesz valami? – kérdezte, és próbált nagyon megértő és tudálékos lenni, de nem igazán sikerült. Hiszen a helyzetet ismerve épeszű ember ilyet nem kérdezne… Még jó, hogy nincs semmi esélyem.

-       Vanessa, mégis mit gondolsz? Szerinted összej9hetne vele bármi is? – kérdeztem, majd újra Chuck-ék asztala felé néztem. Mindketten felálltak, és amikor a lány megfordult, akkor láttam csak meg, hogy ki az. – Te jó ég!

Csak én hallom rosszul, vagy tényleg bomba robbant a közelben?

Nos, aki a Starbucks közelében volt, annak hallania kellett Miss Gray hatalmas robbantását! Ugyanis a legújabb sztárocskánkat egy régi rosszfiúval, C.B-vel, vagyis Chuck Bass-szel láttuk! Vajon ez egy egész lavinát indít el? Vagy csak egy kisebb hógolyócsata lesz? Bár a tél még messze van, én mindenképpen kíváncsi vagyok a következményekre. Vajon B. Exkirálynő mit szól majd ehhez? Féltékeny lesz a volt pasijára, vagy továbbra is boldog életet él a monacoi hercegével?

Annyi biztos, hogy itt kő kövön nem marad, ha ez a két trónra termett vadmacska egymásnak ront!

XoXo, Gossip Girl

2. fejezet

2. fejezet

Blair, New York, Upper East Side

Édes álmomat a görcsös hányinger szakította meg. Gyorsan pattantam ki az ágyból, és már rohantam is a mosdóba. A wc fölé hajolva ürítettem ki a gyomrom tartalmát, mely mindössze egy kaviáros-kenyér volt. Vagyis… ami maradt belőle. Köhögtem párat, megtöröltem a szám, és a papírral együtt a hányást lehúztam a wc-n. Annyira utálom ezt… Főleg, hogy fogalmam sincs, ki az apa. Vajon a jövendőbeli férjem, Louis, vagy a volt pasim, Chuck? Egyelőre azt sem tudom, hogy melyiket akarom is igazán. Oké, persze, hogy minden erőmmel arra koncentrálok, hogy Louis legyen az apa, mivel ő lesz a férjem. De a szívem teljesen mást mond… Még mindig hiányzik Chuck, bár ezt még magamnak is félek bevallani. Másnak meg főleg, így nem is fogom. Igyekszem csak boldognak lenni Louis-val, de néha nagyon nehéz. Főleg, amikor a családjával kell lennem… Vajon megéri? Lemondani Chuck-ról, lemondani mindenről valami királyi család miatt? Jó, nem valami, hanem Monaco uralkodói, de akkor is. Mindent meg akarnak mondani, „Ezt nem veheted fel. Azt nem veheted fel. Ezt veszed fel!” Annyira kiakasztó, amikor megmondják, mit tegyek. És ezt utálom a legjobban. Szeretek a magam, sőt, mások ura lenni, ne nekem parancsolgassanak. Nekem, Blair Waldorf-nak, Monaco jövendőbeli hercegnőjének. Még a királynőtől sem viselem el, főleg, hogy én leszek a következő. A hatalom édes íze máris megkörnyékezett, így nem is gondoltam Chuck-ra, vagy bármi másra, ami megrendíthetne.

Épphogy visszaértem a szobába, már rezgett is a telefonom. Valakitől sms-t kaptam, de vajon kitől? Összeráncolt szemöldökkel léptem oda a telefonhoz, hogy megnézzem. Rossz előérzetem volt, bár lehet, hogy csak az előbbi hányás miatt érzem magam rosszul. Serena-tól jött az sms.

„B! Baj van, csekkold a Gossip Girl-t! Tudom, hogy mostanában nem nézed, de ez nagyon fontos.
Puszi, S.”

Sóhajtottam egyet. Először nem akartam megnézni, mert tényleg leszoktam róla. Nem érdekel Pletykacica hülyesége, most sokkal fontosabb dolgaim vannak. De hajtott a kíváncsiság, és ha S. azt mondja, nézzem meg, én megnézem. Felmentem a netre, onnan pedig GG oldalára. Még nem vettem ki a könyvjelzők közül… Akkor raktam bele, amikor még kicsi gimis voltam, és minden percben csekkoltam az oldalt, hátha írnak rólam valamit. És sosem csalódtam, minden harmadik, negyedik poszt rólam szólt. A többi Serena-ról, és a többiekről. De általában S.-ről. Régebben ez zavart, de aztán kezdett az egész GossipGirl dolog nyomasztóvá válni, így örültem neki, hogy nem én vagyok mindig a címlapon. Most ez újra így lesz? Kezdtem kissé félni, hogy talán Pletykacica rájött, hogy babát várok, és már ki is posztolta, de amikor megláttam a cikket, először megnyugodtam, majd elszörnyedtem. Ez nem lehet igaz!

***

Nate, New York, Upper East Side

Miután kiléptem a Gossip Girl-ből, újra ránéztem. Rá, akit az óvoda óta nem láttam... Melanie. Melanie Gray. Az első néhány évben még kutakodtam utána, bár amennyire hatévesként lehet… Nem tudtam, hol van, nem tudtam, miért ment el. Pár percig néztem, ahogy átveszi a kávéját, és egy régi ismerőssel cseveg, Melissa Becker-rel. Ahogy mosolygott, ahogy beszélt… Teljesen elvarázsolt, ahogy régen. Nem hittem, hogy még megvan ez a képessége, de úgy tűnik, igen. Nem bírtam tovább. Felálltam, és elindultam felé.

-       Melanie? – kérdeztem kissé félénk hangon, amikor mellé értem. Rám emelte zöld szemeit, és hatalmasat mosolygott.

-       Nate! Annyira örülök, hogy látlak! – mondta, és a nyakamba vetette magát. Elnevettem magam,  és szorosan átöleltem. Mélyen beszívtam az illatát, mely most is csodálatos volt. Már régen nem éreztem, és igen, hiányzott. Valami különös keveréke az orchideának és a rózsának, ha jól érzem.

-       Azt a mindenit! Jól megváltoztál. – néztem végig rajta, amikor elengedett. Nagyon szép volt, és nagyon pici. Még a magassarkújában is csak a vállamig ért. Annyira aranyos volt. Senki nem gondolná róla, hogy olyan gonoszságokra képes, mint Blair… Pedig még nála is rosszabb volt, már az oviban is.

-       Hát, te is, mit ne mondjak. Bár figyeltelek a Gossip Girl-ön keresztül. – vigyorgott rám, és kacsintott egyet.  Aztán Melissa-hoz fordult, és intett neki, hogy majd beszélnek. A lány egy gyilkos pillantást vetett rám, amiért elloptam a régi barátnőjét, de hát ez van… Nekem is hiányzott, annak ellenére, hogy Blair üldözte el, és tényleg elég durva dolgot művelt vele. Már ami az oviban durvának számít.

-       Úristen, ne mondd, hogy te is nézed azt a szart… - mondtam nevetve.

-       De, mondom. Tudod te, mennyi mindent megtudtam így távolról? California-ban nincs Gossip Girl. – felelte, és csilingelő hangon kezdett nevetni.

-       California? Olyan messzire vittek? – kérdeztem döbbenten, majd újra elmosolyodtam. – Nagyon hiányoztál. Jó, hogy végre itt vagy.

-       Igen, de nem volt ott olyan rossz. – mondta vállat vonva, majd kedvesen elmosolyodott. Nagyon szép volt, csodásan szép.

-       Köszi. Ti is nagyon hiányoztatok, bár főleg te. Blair-t a hátam közepére sem kívánom sem most, sem máskor. – mondta vigyorogva. Alighogy ezt kimondta, máris nyílt az ajtó, és belépett rajta a barna, pusztító hurrikán. Más néven, Blair.

Hello Uppes East Side!
Itt Gossip Girl. ;)
Úgy tűnik, a mi kis elveszett báránykánk alig, hogy megérkezett, máris felfordulást csinál. Lányok, utálkozhattok, mert a mindig szexi Nate Archibald, és Melanie Grey az újra találkozásnál igencsak örültek egymásnak…
Alig, hogy a párocska kezdett összemelegedni, meg is érkezett Blair Waldorf! Vajon mi lesz most kicsi M.-mel? Lesz Melanate?
Kicsikéim, figyelgessétek az embereinket, hogy minél több infónk legyen! Melanie, nem árt, ha előveszed az esernyőd, mert hatalmas vihar készül kitörni, éppen a fejed fölött!
XoXo, Gossip Girl

1. fejezet

Gossip Girl Fanfic

1.fejezet

Serena – L.A

A telefont szorítva indultam vissza a főnökömhöz, közben hallgattam legjobb barátnőm, Blair csacsogását. Éppen azt ecsetelte, hogy Louis, a hercege mennyire édes és kedves. Hogy a nyár alatt hányszor végighallgattam már ezt… Éppen ezért voltam képes másra is figyelni, nem csak B.-re.

-       De most mesélj te is! Milyen L.A? – szegezte nekem a kérdést. Annyi mindent tudtam volna erre válaszolni. Először is azt, hogy fantasztikus! Imádom Los Angelest, ez a hely tényleg segít valóra váltani az álmaimat. El akartam mondani, hogy remekül megy a munka, és élvezem is, de nem tudtam. Nem volt időm, mert elértem a főnököm szobáját.

-       Sajnálom, Blair, de most le kell tennem. Tudod, én itt dolgozom. – mondtam vigyorogva.

-       Rendben, de amint végeztél, hívj fel, és mesélj. Már két napja nem beszéltünk. – mondta, és szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy elhúzza a száját, és követelőző pillantást vet rám. Majdnem el is nevettem magam.

-       Természetesen. Szia. – köszöntem el mosolyogva, majd kinyomtam. A táskámba tettem a telefont, és benyitottam Jane-hez.

-       Áh, Serena! Örülök, hogy itt vagy. – mondta, és felállt. Én pedig becsuktam magam után az ajtót. Jane intett, hogy üljek le, és így is tettem. – Szeretnék beszélni veled a továbbiakról.

-       A továbbiakról? A forgatásnak vége… - mondtam kissé összezavarodva, és kíváncsian néztem rá.

-       Igen. Ennek a filmnek a forgatása befejeződött. De én szeretném, ha továbbra is nekem dolgoznál. – mondta Jane kedvesen mosolyogva, az én szám pedig tátva maradt. Ez… ez elképesztő. De ott van a Columbia…

-       Nagyon kedves tőled, és szívesen vállalnám, de vissza kell mennem az egyetemre.

-       Nem halasztanál egy félévet? Ráadásul New York-ban forgatnánk, szóval a családod is a közelben lenne. – mondta, és közben a kezével tett mozdulatokkal csak még jobban nyomatékosította a mondandóját. Olyan volt, mintha egy legyet kergetne a tenyerével, ami eléggé röhejesnek is tűnhetne, de mégsem volt az. Ettől csak még komolyabbnak tűnt, és bevallom, ha nem lett volna az a kedves mosolya, talán féltem is volna tőle egy kicsit. Komolyan végiggondoltam a dolgot, és nagyon jó ajánlatnak tűnik.

-       Rendben! – feleltem mosolyogva. – Tényleg, nagyon köszönöm.

-       Akkor megegyeztünk. A jövő héten, miután az utolsó simítások is elkészültek, visszautazunk New York-ba. – mondta, és felállt. Követtem a mozdulatát, és én is felkeltem a székből. – Most hazamehetsz, ezen a forgatáson már nincs dolgod. A jövő héten találkozunk. – mosolygott, és a kezét nyújtotta. Szintén mosolyra húzva a számat, kezet ráztam vele.

-       Rendben, akkor találkozunk. – mondtam, majd megfordultam, és kisétáltam a szobából. Vigyorogva lépkedtem kifelé a stúdióból, és közben előhalásztam a telefonomat.

-       Blair? El sem fogod hinni, hogy mi történt! – szóltam bele lelkesen a telefonba.

***

Melanie, New York, Upper Eas Side

És tessék, újra itt vagyok, az Upper East Side-on. Örülök-e neki? Igen! De ki is vagyok? Szerintem itt már senki nem tudja, nem emlékeznek rám. Külsőre biztosan nem ismernek fel, de ha belendülök, akkor nincs megállás, és nincs túlélő. Éppen ezért kellett anno elmennem, még oviban. Akkora botrányom volt Miss. Másodhegedűs Blair Waldorf-fal, hogy a szüleim úgy döntöttek, jobb lesz nekem California-ban. Jobb lett? Nem… Az elmúlt tíz évben csak a bosszút terveztem, és most végre itt vagyok. Amióta létezik Gossip Girl, figyelemmel kísérem, ezáltal rengeteg információm van a kis B. ellen. Már alig várom, hogy véghezvihessem a gonosz kis tervemet…

 Amíg sétáltam az utcán, elővettem a mobilom, és felnéztem Gossip Girl oldalára. Egy olyan üzi fogadott, amitől hátast dobtam. Nem igaz, hogy ez a csaj mindent tud!

Elcsíptük!!!
Mit gondoltok, ki tért vissza New York-ba? Lehet, nem sokan emlékeztek rá, de az én fejemben megmaradt. És ő nem más, mint Melanie Gray, akit bizony már az ovi óta nem láttunk… Vajon miért tért vissza? Mi történt anno, amiért el kellett hagynia a várost?
Szerintem alaposan felpörgeti az eseményeket, már hatévesen sem volt semmi, most mire számíthatnk? Totális káoszra!

XoXo Gossip Girl 

Üdvözlök mindenkit! :)

Hello Upper East Side! :-)
Itt Pletykacica, alias Pudii :) Vágjunk is bele, elkezdtem írni egy Gossip Gril (A pletykafászek) fanfictiont, amely a 4. évad végétől/5. évad elejétől folytatódik. Serena éppen Los Angeles-ben dolgozik, Chuck és Nate utazgatnak, Dan Cece villájában ténfereg, Blair pedig készül a királyi esküvőre.
Mivel is lehetne még jobban megbolondítani ezt a helyzetet? Természetesen egy régi ismerőssel... De hogy ki lesz az? Megtudhatod, ha olvasod a fic-et! :)


xoxo Gossip Girl ;)